2013. április 21., vasárnap

Tour Eiffel


..elképesztően hatalmas és varázslatos, mint , amikor a legszebb álmodban találod magad. A szikrázó kék égboltig felér és eléd tárul Párizs egyik legszebb éke: Az Eiffel Torony. Messziről nézed,két lábbal a talajon vagy mégis repülni szeretnél, szárnyra kapni és közelebb menni. Négy lábán támaszkodik, s szinte életre kel a nehéz vasszerkezet. Nem éreztem mást, csak hogy szeretném közelebbről is látni, szeretném átélni a pillanatot...

Két évvel ezelőtt egy július eleji délelőtt pillanthattam meg életemben először testközelből a tornyot. Már régóta álmodoztam, arról, hogy egyszer eljutok oda. Messziről úgy tűnik, mintha út vezetne alatta, de valójában nem. Előtte valóban van egy út, mint nálunk a Hősök Tere előtt. A torony körül hatalmas volt a tömeg, de valahogy nem zavart.

Beszippantottam a friss tiszta júliusi levegőt, és engedtem, hogy a bőrömön is érezhessem a párizsi hangulatot. Olyan kifinomult és letisztult. Úgy éreztem, akkor ott magam, mintha ledobtam volna a láncaimat és felszabadultam volna. Könnyed elégedettség töltött el és leírhatatlan boldogság, hogy igen, igen sikerült. Itt vagyok és élvezhetem ezt a csodát, ahova sokan szinte soha nem jutnak el. Mint egy gyerek , aki felfedezi a világot úgy érintettem meg minden követ és úgy lépkedtem az odavezető úton, mintha most tanulnék járni. Megrészegített a tudat, Párizsban vagyok.




Folyton ezt mondogattam magamnak: Kinga teljesült az álmod Párizsban vagy. Az emberek körülöttem mosolyogtak, vidámak voltak. Mintha velem örültek volna. A torony előtt fut a Szajna , ami különös eleganciát sugároz az egésznek. A torony előtt elterülő park zöld füvén azonnal le kellett üljek, sőt ráfeküdtem és átadtam magam az érzésnek. Tudtam, hogy ma még élvezhetem, és megtehetem, de egy hét múlva újra a munkahelyem kis asztalánál a négy fal között fogok ülni. A szökőkutak  még mesésebbé tették az egészet.


- Ami talán kicsit kellemetlen, a sok indiai és arab utcai árus, akik állandóan sőt csoportosan tukmálták az alumínium eiffel tornyos kulcstartókat. Konkrétan hatalmas csokorban tartották a kezükben és embertől emberig mentek, sokszor visszatértek, ahhoz akinél már jártak. Azzal sem törődve, hogy éppen fényképezkednek. De ezt is sikerült kizárni a tudatomból, és csak arra koncentráltam, amiért odamentem...

A friss és ápolt zöld fű illata, a napfény, ahogy visszaverődik a a vízsugarakról, ahogy hallod a vízcsobogását, a Szajna morajlását, és valamiféle megmagyarázhatatlan belső boldogság zenét. Már értem , hogy született meg a chanzon.

Zene a hangolódáshoz.
http://www.youtube.com/watch?v=Q3Kvu6Kgp88

Amikor pont a közepe alatt állsz, akkor nem látsz mást csak vasat. Felnéztem és körbeforogtam, vas mindenhol, de milyen vas? a torony vasa. Nem mentem fel a tetejébe, mert tényleg rengetegen álltak sorba mind a négy lábánál. Van olyan, ahol gyalogosan is fel lehet menni egy darabig, de a csúcsig nem. A csúcsig csak a lábakban elhelyezett liftekkel jutsz el. A lábad alatt a park után furcsán hat, hogy aszfalt van. Én szinte olyan kicsike voltam a torony alatt, mint egy hangya :) ,úgy döntöttem, inkább a környékét fedezem fel. Jól döntöttem. Spontán sétám során, minden kis utcából, és parkos sétányról jól lehetett látni. A fák zöldelltek a parkokban és a szűk utcákban is.


Elképzeltem, hogy ott vagyok, és ott voltam. Azóta is visszavágyom, mert Párizs messze nem az Eiffel Toronyról szól, hanem az érzésről, ami ott hatalmába kerített és, amiért nem lehet vele betelni....Négy napot voltam ebben a városban, van még sok élményem, hamarosan folytatom a beszámolóm...fagylaltról, múzeumokról, hidakról, hajóútról, pasikról, szerelemről és, ami csak Párizsról eszünkbe juthathat...




--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Az építész, aki a tornyot tervezte,  hazánkban is ismert, hiszen a Budapesten található Nyugati pályaudvar is az ő érdeme. Magyarországon még két építmény elkészítésében vett részt vállalata, a Margit-híd munkálataiban és a szegedi közúti híd építésében. / forrás WIKI /



A torony ma 

A torony mindig is megosztotta a franciákat, sokan szeretik, de sokan kimondottan utálják: becenevei is ezt tükrözik – egyesek „Csúfság”-nak hívják, mások „Öreg Hölgy”-nek. Többször le akarták bontani, és felrobbantani. A II: világháború ideje alatt a németek fegyvereket akartak belőle készíteni.

Az Eiffel-torony sok megpróbáltatáson ment keresztül, de még ma is a világ egyik leghíresebb épületeként ismerjük.
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Facebook oldalam: PublicÁlom




2 megjegyzés: